Vendéglátók

Családi vállalkozók vagyunk. Szakmánkat örököltük, szaktudásunkat magunk fejlesztettük. Élvezzük, amit csinálunk. Ha szeretné megtudni, kik látják majd vendégül a Bacchusban, érdemes tovább olvasnia.

Tompos Zsolt (Tompi) meséli:

Tősgyökeres badacsonytomaji lakos vagyok, itt éltem szüleimmel. Őket és szinte minden apai felmenőmet munkájuk mindig is a szőlőtermesztés, a borkészítés, -értékesítés különböző területeihez kötött. Gyermekkoromtól kezdve sokat segítettem nekik a szőlőművelésben, pincemunkákban, majd már diákként, jó néhány nyáron át egy nagy forgalmú badacsonyi borozóban dolgoztam, édesanyám irányítása alatt. Közben a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolában tanultam, majd Budapesten a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán, ahol megismertem későbbi feleségemet, Anikót. Miután mindketten sikeres diplomát tettünk, frissen szerzett vendéglátóipari üzemgazdász oklevelünkkel -a család által időközben megvásárolt és felújított villában- 1988-ban megnyitottuk éttermünket, a VÍG BACCHUS FOGADÓT. Az első években nagyon sokat segítettek a szüleim is, ötletekkel, tanácsokkal, munkával. A vendéglőben nem csak vezetői feladatokat láttam el, hanem tevékenyen részt vettem a mindennapi kemény munkában is, legyen szó a vendégtérről, konyháról, vagy akár a szezonok közti felújításokról. Munka mindig akadt, és nem is kevés: folyamatosan bővítettünk, fejlesztettünk, hogy a vendégek igényeit minél jobban kielégíthessük. Saját üzletem mellett szívesen tettem a közért is. Több, turizmusban tevékenykedő kollégámmal együtt létrehoztuk a Badacsonyi Céh Idegenforgalmi és Érdekvédelmi Egyesületet, melyből kinőtte magát a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület, mint a Balaton Régió TDM modelljének egyik szereplője. Alapító tagként sokat dolgoztam az egyesület megalakulásáért, majd néhány évig alelnökként tevékenykedtem, a legutóbbi közgyűlésen pedig felügyelőbizottsági tagnak választottak. Mivel magam is szőlősgazda vagyok, valamint vinotékánk létrehozásával annak idején sokat tettünk a helyi borok minél jobb bemutatásáért, -nagy büszkeségemre- a Badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrend tagjai közé választott és borlovaggá ütött. A turizmus területén végzett munkám elismeréséül 2007-ben Badacsonytomaj Város Önkormányzatától a „Badacsonytomaj Turizmusáért” kitüntetést kaptam.

Tomposné Fabó Anikó (Anó) meséli:

Nem a Balaton mellett születtem,de vízparti lány vagyok, s régóta itt élek: a Duna mellől költöztünk a családdal gyermekkoromban Balatonalmádiba. Anyukám és a nővérem az idegenforgalomban helyezkedett el, a házunkat pedig úgy építettük fel, hogy ki lehessen elé tenni a „Zimmer Frei” táblát. Mire nagyobbacska lettem, kitanultam a vendégfogadás minden csínját-bínját, és lassan én vettem át apukámtól-anyukámtól a házigazda-szobaasszony szerepét. A balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban tanultam, ahol németből középfokú nyelvvizsgát tettem, így nem okozott gondot, hogy a főképp az NDK-ból érkező lakókkal jól eldiskuráljak. Ez a jó (vagy rossz) szokásom a mai napig megmaradt: órákig tudnék a vendégeinkkel beszélgetni, amit a párom nem mindig vesz jó néven Az érettségi után -számomra az egyedüli elfogadható lehetőségként- Budapesten, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán tanultam tovább, itt ismerkedtem meg Zsolttal is. Vendéglátóipari diplomámat átvéve vele tartottam Badacsonyba, és frissen szerzett tudásunkkal, sok-sok szülői segítséggel, 1988-ban közösen nyitottuk meg a BACCHUST. A Bacchust, ami akkor még csak egy éttermet-borozót jelentett, később egy vinotékát is, mostanra pedig már szálláshelyet is takar. Rengeteget dolgoztunk a majd’ 30 év alatt, a vendéglátás mellet folyamatosan fejlesztettünk, beruháztunk, építkeztünk, renováltunk… én a legjobban az apartmanok berendezését élveztem A munka mellet persze van még egy nagyon fontos dolog, a család is, két fiunk született.

Noel és Leon: Mindketten kicsi koruk óta a vendéglőben serte-pertélnek, először csak játékból „segítettek”, imádtak pincér ruhába bújni, csokornyakkendőt kötni és a vendégek közt feszíteni. Most már azonban, mióta nagyfiúk, komolyan tudunk rájuk számítani, legyen szó vendégfogadásról, kerti munkáról vagy pohármosogatásról! Lehet, hogy a fiaink nem viszik tovább a mi szakmánkat -a nagyobbik informatikát tanul, s a kisebbik is a felé kacsingat-, de az biztos, hogy mellettünk megtanulták, és örökre beléjük ivódott, mit jelent az, hogy VENDÉGLÁTÁS - VENDÉGÜL LÁTÁS.